Lassan egy éve, hogy haza értem Írországból. Az ott töltött idő nem volt túl hosszú, és talán nem is volt túl érdekes, és nem is éltem meg akkor túl pozitívan. Ennek ellenére le szeretném írni, amit ott láttam, mivel nem minden nap juthat ki egy fiatal magyar srác a kelták földjére.
Alapvetően, amikor kimentem, úgy terveztem, hogy tovább maradok és napi vagy heti blogként vezetni fogom, amiket átéltem, amiket tapasztaltam, de ez elmaradt. Elmaradt, mert nem éltem meg úgy az ott eltöltött másfél hónap nagy részét, ahogy szerettem volna, ennek ellenére mégis sok pozitív élményem maradt. Emiatt most emlékeimből szedem össze témánként tömbösítve azokat. Első sorban nem a munkahellyel és az ott eltöltött idővel kapcsolatos dolgokat szeretném megosztani veletek, hanem a szabadidőmben milyen érdekes, szép, kevésbé szép vagy meghatározó helyekre sikerült eljutnom. Viszont kezdésnek lássuk az első hetemet röviden, mivel ezt még akkor sikerült akkor bepötyögnöm a laptopomba.
Indulás: Budapest, Liszt Ferenc repülőtér, 2017.03.30. 17:00
Érkezés: Dublin repülőtér, 2017.03.30. 19:30
Harmadik alkalommal repültem, de még mindig nem bírtam megszokni. Amikor leszálltam a gépről, gyakorlatilag olyan érzésem támadt, mintha a szervezetem nem tudná, merre van arccal…
Elköltöztem otthonról, hogy a család melegét hátrahagyva szerencsét próbáljak. Felkerestük a legtöbb ismerőst a Nyugat-európai országokból, merre tudnék elindulni nyelvtudás finomítása és munkavállalás céljából. Végül a lehetőségeket mérlegelve Írországra esett a választás.
Szóval most itt vagyok Dublinban. Egy távoli ismerős fogadott, aki minden bizonnyal a továbbiakban is segítséget nyújt a kezdeti nehézségek átvészeléséhez. Egy szó, mint száz, szálljunk be az autóba, és kezdjük bele a nagy kalandba! …hát persze, hogy a rossz oldalon akartam beülni az anyósülésre!
1. hét élményei röviden
A repteret elhagyva egy esős estén, megérkeztem az átmeneti szállásomra, Dublin nyugati külvárosába, Mulhuddartba. A Nyugat-Európától várt kertvárosi hangulat fogadott. Ahogy elkezdtem mozgolódni, arra az egyszerű megállapításra jutottam, hogy az egész környék a szállásomhoz hasonló lakóparkokból áll. Az üzletek, és bevásárló központok nagy része megegyezett otthon találhatókkal.
Az első hosszabb felfedező sétámon természetesen elkapott egy zápor. Itt tényleg gyakran esik az eső. Nem sétáltam túl messze a szállástól, de annyira igen, hogy ne tudjak haza sietni. Nem tudtam mit tenni, eláztam. A közlekedés sem volt egyszerű, mindenki az út rossz oldalán közlekedett, többek között a kétemeletes sárga-kék buszok is, jellegzetessé téve a dublini forgalmat.
Jellegzetes dublini helyijáratos busz
Hazafelé átvágtam a közeli parkon, amit egy kis patak szelt át. Nem igazán mondanám természet közelinek. Kerítéssel körbe van kerítve és fémhíd járda van a közepén, emellett szemétből is van bőven a területén. Pedig egy darabig az ehhez hasonló parkok lesznek a ligeteim. (Utólag már úgy látom, Dublinban a parkok és város ötvözése nagyon jól van kivitelezve, nem véletlenül a legzöldebb nagyvárosok között van Európában számon tartva.)
A szállásom közelében található Tolka Valley Park esős időben
Sikerült munkát találnom egy TESCO termékelosztó hűtőraktárban. Emiatt sokat utazok napi szinten, első sorban busszal. Természetesen mindig az emeleten ülök, onnan jó nézelődni, ismerkedni a várossal. A kertvárosias hangulat a frissen nyírt füves placcokkal, kisebb-nagyobb minőségi romlással vagy javulással változatlan mindenfelé. És mivel április van, minden virágba borult. Többek között a japán cseresznye és nárcisz varázsolja hangulatossá az utcákat.
Kilátás előre a busz emeletéről
Naplemente a buszra várva munkából hazafelé
