2018.02.04.

Lehetőségem nyílt megtekinteni a Seuso-kincs Vándorkiállítás kecskeméti állomását. Nagyszerű élmény volt. Sajnos ritkán jutok el múzeumokba. Mondjuk ez a hétvége pont kivétel volt, mert előző nap jártam a Tornyai János Múzeum Évszázadok a Hód-tó partján- Houdtól Újvárosig állandó kiállításán, amely bemutatja a szülővárosom, Hódmezővásárhely és környékének történetét a 13. századtól kezdve egészen a 19. századig. A régen lápos, mocsaras vidék, hogyan volt lakható, merre voltak a települések és ennek hatására, hogyan alakult ki a mai város területe és külterülete. Első sorban a hódmezővásárhelyi lakosoknak lehet érdekes ez a tárlat, de minden erre járó érdeklődőnek ajánlom.

A havas Alföld Kecskemét határában

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz. Legtöbbször, amikor télen észak felé utazok Vásárhelyről, Kecskemét határában mintha kettészelnék az országot, és onnantól hó fedi az Alföldet, most sem volt másképp. Kedvelem ezt a várost. Mostanában sokat járok erre családi okok miatt, és egyre jobban bejön. A tekervényes, kanyargós utcák sofőrként elsőre nem igazán voltak szimpatikusak, de már kezdem megszokni és egész szórakoztató. A belváros lenyűgöző. Mennyi szép századforduló idején alkotott építmény egy helyen. Ettől vált számomra érdekessé. Egy igazi ékszerdoboz.

Időben érkeztünk. Egy gyors hosszú kávé még belefért a Jakó Cukrászdában a tárlatvezetés előtt.

A Seuso-kincsek a Kecskeméti Katona József Múzeum jól ismert szecessziós épületében, a Cifrapalotában kerültek kiállításra. A színvonalas, és érthető okokból jól őrzött tárlat nagyon lenyűgözött. Mivel a palotában sem voltam még, azt sem volt rossz látni belülről. A díszteremben a boltozat alján található pávák menők. A kincs történetéről röviden annyit, hogy a római császárkor 4.-5. századából származik, Pannónia területéről. A nevét vélhetően a tulajdonosáról, Seusoról kapta, aki háború elől menekülve elrejthette a kincseket, amelyek közé ünnepi lakoma-készletek, tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edények tartozhattak. 1970-es években került elő, azonban kijutott az országból és a magyar állam tárgyalások segítségével 2017-re sikeresen visszaszerezte a készlet eddig ismert 15 darabját.

A Cifrapalota dísztermének pávái

Na de ennyit röviden a száraz tényekről. Nekem nem az a dolgom, hogy történelmi esszét írjak a kincsekről, hanem csak el szeretném mesélni mit is láttam. Hatalmas ezüst tányérokat, kancsókat, amelyek vadászatot, és lakomákat mutatnak be görög mitológiai lényekkel, alakokkal ábrázolva. Seuso egy jómódú polgár volt, de a kincsek láttán mondhatnám azt is, hogy egy igazi partiarc. Személyes kedvencem az az amfora, amelynek párduc formájú öntött fülei voltak. Az oldalán megtalálható Dionüszosz, egy vadszamarat leterítő oroszlán, egy italozó, bulizó tömeg, köztük még szatírt és bacchánsnőt is láthatunk, akikről tudni lehet, hogy nem éppen szolid életvitel jelképei. Legyünk büszkék rá, hogy hazánk tulajdonában van ez az érték, és hogy a Kárpát-medencében a lakosok akkor is tudtak élni!

A Seuso-kincs Vándorkiállítás szóróanyaga (fényképet nem lehetett készíteni a tárlatvezetés alatt)

A kiállítás után az Itália Pizzéria és Étteremben fogyasztottam el a kiadós ebédemet. Már csak ezért is tudom ajánlani a helyet, mert tényleg óriási és nem mellesleg ízletes adag fogadott egy fűszeres brassói személyében. Nem gondoltam, hogy elbírok vele, de végül én nyertem. Mostanság elég sok vendéglővel az a problémám, hogy az adagon próbálnak spórolni. Merem állítani, itt ez nem fog előfordulni senkivel.

Egy fűszeres brassói az Itália Pizzéria és Étteremben

A napot majdnem ott fejeztem be, ahol kezdtem, csak mégsem. A Jakó Cukrászda Anna Kávéház másik üzletében egy erdei gyümölcsös sült teával vezettem le. Ez a cseh eredetű ital egyre elterjedtebb itthon, nem rossz. Mintha gyümölcsbefőttet öntenél egy bögre, forró vízbe, majd megiszod és megeszed. Fincsi.

A nap végéhez közeledve a hó elolvadt. Itt volt az ideje haza indulni.

A kiállítást itt vagy máshol és Kecskemétet a hírös várost ajánlom mindenki figyelmébe!